Az Óra = NYUGALOM!

Már volt itt róla szó, hogy nagyfiunk 3 és fél éves kora környékén lényegében leszokott a délutáni alvásról.  Ez azonban nem jelenthette a csendespihenő intézményének végét. Egyszerűen szükségem van arra a 2 órára délután egytől háromig, hogy bírjam a délutáni műszakot! A fiúcskának viszont onnantól kezdve arról szólt ez az időszak, hogy 10 percenként előbújt, és kérdezgette: "Vége van már? ... Vége van már?". És nem, nem únta meg… Így természetesen teljesen meghiúsult minden abbéli próbálkozásom, hogy pihenjek, feltöltődjek, ne adj' isten, aludjak. Kezdenem kellet valamit a dologgal.