A lázról és a makacs köhögésről már írtam, úgyhogy ebben a cikkben csak a „sima” nátháról, illetve alapvetően a takony elleni küzdelemről lesz szó: mikor folydogál, ömlik, vagy bedugul, de amúgy más baja kicsinknek nincs. (A váladék miatti, jellemzően éjszaka és/vagy ébredés után közvetlenül jelentkező esetleges köhögést leszámítva.) Nem szerencsés azonban félvállról venni a „csak” taknyosságot, mert ha felgyülemlik itt-ott, akkor - ahogy ezt saját bőrünkön már tapasztaltam - komolyabb gondok is adódhatnak.
Ovónő tanácsa: amíg teljesen meg nem gyógyult a gyerek, ne vigyük vissza, mert könnyen elkap valami újat. A régi és az új kór pedig együtt komoly gondot is okozhat a legyengült kis szervezetnek. Ő még azt is mondta – mindamellett, hogy nyilván ez a gyerekek alkatától is függhet – hogy az a gyereke, akit mindig csak akkor vitt oviba, mikor már teljesen meggyógyult sokkal erősebb immunrendszerű lett, és az iskola alatt ő volt az, aki akármilyen járvány volt, mindig ott ült az iskolapadban (panaszkodott is emiatt „szegényke”). Kisebbik gyerekével már nem adatott meg neki ez a luxus, őt visszavitte, amint lehetett, és ő azóta is lényegesen többet beteg, mint a nagyobb.
Ellenségünk a takony
Ha már tombol a nátha (megfázás, meghülés), akkor a legfontosabb, hogy folyamatosan szívjuk/fújja ki az orrát. A bent maradó, felgyülemlő takony sok szövődmény okozója lehet. Lecsuroghat egészen mélyre, így felelős lehet (többek között) egy kialakuló tüdőgyulladásért, bent rekedhet az arcüregben, és arcüreggyulladással vagy fülgyulladással ronthat tovább a helyzeten.
Ha nagyon náthás a kicsi, és még nem megy neki eléggé az önálló orrfújás, akkor már csak emiatt is érdemes inkább otthon tartani, hogy a folyamatos orrfújás, orrszívás megoldott legyen.
Mi szerencsések voltunk, sokáig csak hírből ismertük az orrszívó-porszívót. Nagyunk már elmúlt 3 éves, mikor kénytelenek voltunk beszerezni egyet. Azóta nagy elismeréssel adózom a kitalálójának.
Az orrcseppezés is fontos. Azon túl, hogy enyhíthet a takonyáram intenzitásán, a gyulladásban lévő nyálkahártyákat is csillapítja, összehúzza, így segíti az addig elzárt területekről, arcüregből való váladékürülést is.
Hogyan orrcsepezz?
„Miért? Lehet azt többféleképpen is?” – gondoltam volna pár hete. Mint nemrég véletlenül megtudtam, eddig nem a megfelelő módszerrel csepegtettem. Merthogy nem elég hanyatt fekve bejuttatni a cseppeket az orrunkba, hiszen akkor a garatra folyik, mi meg azt szeretnénk, hogy az orrnyálkahártyát érje. A gyerekorvos is megerősítette ezt az értesülésemet egy laza „Hát persze”-vel. Ez ennyire köztudomású?
Nem tudom, vajon tényleg sokat számít-e a módszer, majd kipróbálom alkalomadtán magamon is. Lássuk hát addig itt elméletben:
„Az orrcsepp helyes használatának kérdése szerintem fontos, pláne a gyerekek esetében. Hiszek benne, hogy például egy gyulladt-duzzadt orrmandula esetén később műtéti kérdést eldöntő lehet, hogy valaki hogyan cseppent, hogy tartja a fejét. (…)
Erre az ábrára berajzoltam zölddel, hogy hova kellene eljutni az orrcseppnek, és piros nyíllal, hogy hol folyik végig, ha csak szimplán hátra van hajtva a fej.
De hogyan tartsuk a fejünket / a gyerek fejét a megfelelő cseppentéshez? Sok pozíciót ajánlanak.
A felső az a pozíció, ami nem megfelelő, a többi elvileg jó, bár szerintem az alsó a legtutibb, és kényelmi okok miatt is általában a háton fekvést javaslom, majd onnan lelógatni az ágy végén a gyerkőc fejét (vagy a sajátunkat). Amit persze könnyű mondani egy bölcsis vagy ovis korú gyereknek, de aztán sokszor annál nehezebb.”
Forrás: http://enthouse.blog.hu/2014/02/02/a_helyes_orrcsepp_hasznalat
Az az erős gyanúm, hogy pici csecsemőknél nem szabad a fejét így hátrahajtani. Én legalábbis nem tenném. Erről orvost kell megkérdezni, hogy milyen kortól ajánlottak ezek a pózok.
Jobb az orrspré?
Hát, mindenesetre az biztos, hogy a megfelelő helyre kerül. Már ha jól irányítjuk, és nem az orrcimpánk belső felén csapódik le az egész, és folyik ki rögtön.
Gyerekeimnél nem aratott osztatlan sikert a dolog, fiam sikít, ha meglátja. Ő inkább cseppenttet.
Köptető, nyákoldó, hogy híguljon, lazuljon a váladék. (Ezekről a köhögéssel foglalkozó cikkben már írtam.) Így könnyebben ürül. Ezeket ne közvetlenül lefekvés előtt alkalmazzuk, mert ha nem ébred fel a gyerek a fokozott váladékozásra, akkor bent marad és felhalmozódik. Az meg nyilván megint csak nem jó, ha az éjszakát folyamatos orrfújással, orrszívással kell tölteni.
Lefekvés előtt tehát 2 órával ajánlott bevenni az utolsó adag köptetőt.
Fül-orr-gégészek ajánlják infralámpával egyenértékűen az inhalálást is, de én azt annyira utálom, és utáltam gyerekként is, hogy most bővebben nem is foglalkozom vele.
Kedvencünk, az infralámpa
Az infralámpa segíti a szervezet öngyógyító tevékenységét, fellazítja a váladékot, és még jól is esik.
Időtartam: Kisgyerek esetén napi 2-szer, 3-szor lehet 5-10 percet világítani (felnőtteknek max. 15-öt).
Nátha esetén:
- vagy szemből alkalmanként 5-10 percet,
- vagy egyik és másik oldalról is, tehát alkalmanként kétszer 5-10 percet világítsuk. Utóbbi azért jó, mert akkor nagyobb felületet, és a füleket is kezeljük, ugyanakkor pl. a homlogüreget nézve a beesési szög jóval kedvezőtlenebb.
Távolság: Nekünk 100W-os lámpánk van, azt a leírás alapján 60 centire vagy távolabb kell tenni (én 70-re szoktam). A távolság más-más infralámpák esetében a gyártó ajánlása alapján különbözhet.
A szemét védjük. Ha az arcán használjuk a lámpát, akkor szemét csukja be, takarjuk el, vagy használjunk védőszemüveget. Kerestem már ilyen szemüveget, de a gyógyászati segédeszköz boltban és a gyógyszertárban is azt mondták: ilyet ők soha nem árultak. Munkavédelmis boltba irányítottak, de ott még nem jártam.
Használlat előtt, után ajánlott orrot fújni/szívni.
Gégész tanácsolta (felnőtt unokatesómnak), hogy két infralámpázás között teljen el 4,5 óra, és közvetlenül lefekvés előtt ezt se alkalmazzuk. Az a legjobb, ha ezt is lefekvés előtt 2 órával használjuk utoljára.
Infralámpázás után ne menjen a kicsi rögtön hidegre. Minél lassabban hűl le a megvilágított testrész, annál jobb. Legalább 2 órán keresztül tartózkodjunk a hideg levegőtől. Ha hidegre kell menni, akkor érdemes sállal eltakarni az orrot, szájat, hogy ne közvetlenül a hideg levegőt lélegezze be.
Lázas beteget nem szabad infralámpázni!
A takony elleni harcban bevetett fegyvertárból nálunk - bár az orrszívás létjogosultságát a két nagy már elismeri - kizárólag ez az utolsó, a kellemesen meleg, vicces fényű infralámpa részesült egyértelműen pozitív elismerésben. Jó, jó, van benne egy kis csalás, mert mindig meseolvasással párosul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése