Hányás - óvatosan a folyadékpótlással is

Négyéves kisfiam hajnali 4 óta kb. 15 percenként hányt egészen reggel 10-ig. Újév napján, de ez mindegy is. Tízkor elindultunk az ügyeletre. Biztos a friss, hideg levegő is jót tett, de az egész oda-vissza utat kibírta hányás nélkül, pedig féltem, hogy az autóban utazás talán még rá is tesz egy lapáttal.

Az ügyletes doktornő, és az ápoló versenyt kuncogtak rajtunk, hogy bevittük a gyereket, akinek gyakorlatilag nincs semmi baja. A történet ismertetése után - még mindig gúnyos félmosollyal – a doktornő a következőket javasolta: 

(Állítása szerint az, hogy gyomorrontás vagy vírus okozza a hányást, az alábbiakon nem változtat.)

- Hányás után rögtön ne itassuk, mert az nagyjából egyenértékű lesz egy gyomormosással. 

- 5-10 percet várjunk.

- Addig hűvös vízzel mossuk meg az arcocskáját, esetleg öblítsük ki a száját.

- Mikor már eleget vártunk, adjunk neki 1 öblös (5 ml-es) teáskanálnyi vizet/teát/hideg kólát (jobb ha kikeverjük a szénsavat, de nem muszáj). 

- Ezt folytassuk 5-10 percenként akár fél napon keresztül.

- Azután ha rendeződik a dolog, abbamarad a hányás, lassan lehet emelni az adagot, és pici adagokban szilárd ételt is (lehetőleg sósat, pl. ropi) adhatunk.

Ha vizet adunk, az is legyen hűvös, és tehetünk bele ici-pici sót, hogy azt is pótoljuk kicsit.

A kóla meglepett, de állítólag „népi bölcsesség”, és bizony nekünk is bevált. Hazaérve ugyanis újrakezdte kicsikénk, és eleinte vizet adtunk, aztán mikor váltottunk kólára, abba is maradt a hányás.

Ha nem javulna a helyzet, és/vagy a kiszáradás jelei mutatkoznak, akkor infúzió az ügyeletes doktornő szerint. Ő hányáscsillapítót semmilyen körülmények között sem hajlandó felírni. Azt mondja, jöjjön ki, aminek ki kell jönni. 

Értem én az álláspontját, orvosi szempontból minden bizonnyal igaza is van, ugyanakkor szerintem egy kisgyerek talán mégis jobban jár egy kúppal, mint a kórházban, infúzióra kötve töltött éjszaka élményével…