Nemrég elmentünk férjemmel hosszúhétvégézni a gyerekek nélkül. Rájöttem, hogy már 4 éve annak, hogy utoljára üdültünk kettesben, akárcsak egy hétvégére is. Épp ideje volt. Na, de hogy utazzak el úgy, hogy se lelkiismeret furdalás, se a gyerekek hiánya ne árnyékolja be a kikapcsolódásra szánt időt? Íme, az én receptem.
Hová menjünk?
Közelre! Sosem lehet tudni, mikor kell mégis hazarohanni. Mi 1 órán belül elérhető helyet választottunk.
Mennyi időre?
Mi 3 éjszakára mentünk, és ez így volt tökéletes. Utolsó este már kezdtek volna komolyan hiányozni a gyerekek, de így, hogy tudtam, másnap újra látom őket, ez nem volt kellemetlen. Első nap kényelmesen leadtuk a gyereket a szüleimnek, és egy késői ebédre már meg is érkeztünk a szállásra. Így estig volt időnk leengedni, és a másnap már kicsit nyugodtabban, a folytonos készenléti állapotból kilépve kezdődött.
Hol legyenek a gyerekek?
A mi esetünkben ez egyértelmű volt: nagyszülőknél. Amúgy is gyakran vannak ott a gyerkőcök, legtöbbször nélkülünk, úgyhogy a többszörös ott-alváson kívül nem volt új a szitu.
Nem tartanám szerencsésnek, ha ilyenkor otthon maradnak a kicsik, és oda cuccolnak a nagyszülők. Egyrészt cseppet sem praktikus, hiszen nyilván jobban, fennakadások nélkül tudják őket ellátni szüleink a saját otthonukban. Persze, ehhez fontos, hogy a gyerekeknek mindent gondosan összepakoljunk erre a pár napra, és legyen kulcsa nagyszülőknek is a lakásunkhoz végszükség esetére. Nálunk szerencsére közel laknak a nagyiék, úgyhogy nem lett volna gond átugrani mondjuk egy otthonfelejtett alvósmaciért.
Másrészt a gyerekek is kevésbé érzik a hiányt, ha olyan környezetben töltik az időt, ahol amúgy sem szokták meg, hogy mindig velük vagyunk.
Kivel legyenek a gyerekek?
Mindenképpen olyannal, aki már vigyázott rájuk, akivel biztonságban érzik magukat, és akivel mi is biztonságban érezzük őket. Olyasvalakivel, akinek van némi tapasztalata, netán rutinja. Ez(ek) a valaki(k) lehet(nek) a nagyszülők vagy egyéb rokonok (testvérünk, nagynénink stb.), barátaink (elsősorban azok, akiknek maguknak is van gyerekük), meg gondolom, lehet fizetett segítség is, ha valakinek megszokott dadusa vagy bébiszittere van, akire huzamosabb időre is rá meri bízni a gyerekeket. Utóbbi esetben nyilván a saját lakásunkban maradnak.
Mit csináljanak a gyerekek?
Nem árt, ha ebben a néhány napban a kicsiknek is részük van egy kis kalandban. Vigyék el őket kirándulni, állatkertbe vagy bábszínházba stb. Valami olyan helyre, amiről majd lelkesen mesélhetnek nekünk, ha hazajöttünk.
Amivel kapcsolatban nem vagyok biztos, hogy a telefonálással mi a helyzet. Nálunk még egészen kicsik, 3 és 1,5 évesek az apróságok. Valamivel idősebb gyerek már lehet, hogy maga kéri, hogy telefonáljunk a külön töltött idő alatt. Én azt mondtam a nagyobbnak, hogy ha szeretne telefonon beszélni velünk, szóljon a mamának. Nem szólt.
Mit csináljunk mi?
Hülye kérdés? :) Pihenjünk!!! És próbáljunk nem folyton arra gondolni, hogy jól vannak-e, mit csinálnak éppen és mennyire hiányolnak vajon minket a gyerekek!
Esetünkben a két állandó figyelmet igénylő egészen kicsi gyerek mellől eljőve egészen egyértelmű volt, hogy nagyon könnyed, szanatóriumi nyugalommal versengő üdülést igénylünk. Séták a szomszédos parkban, meg a vár körül, szauna, masszázs, könyvet olvasni, jót enni a közeli étteremben.
Az volt az furcsa, hogy nem volt furcsa nyugalomban tölteni ezt az időt. Nem volt furcsa, hogy nem kell folyton ugrásra készen lenni. Ahhoz képest, hogy a nagy születése óta nem próbáltuk, elég könnyen sikerül kikapcsolni a készenléti üzemmódot. Az nem mondom, hogy egészen elengedtük magunkat, de első próbálkozásnak szerintem jól sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése