

Azt is mondják, hogy az ujjszopásról könnyebben leszoknak a kicsik - vagy legalábbis drasztikusan csökken a vele töltött idő – amint aktívabbak lesznek, mivel a mászáshoz, játékhoz kellenek a kezecskék. Az tény, hogy a játszótéren láttam olyan gyerekeket, akik végig cumival nyomták, az enyéim meg max. hazafelé a babakocsiban „gyújtottak rá”.
Állítólag alvás közben is hajlamosabb a cumi a kicsik szájában maradni, míg az ujjacskák kicsusszannak a forgolódás során.
Mostanság viszont elgondolkoztam azon, hogy lassan el kéne kezdeni leszoktatni a 3 és fél évest. Elkezdtem aggódni a fogai miatt is. Bár én elég sokáig szoptam az ujjamat, és nem lettek kiálló fogaim, mostanában két ismerősömtől is hallottam, hogy testvérük/fiuk megszenvedett az - állítólag - ujjszopás miatt kiálló fogaival.
Persze rögtön felmerül a kérdés: Mi lesz, ha nem hajlandó abbahagyni? Az ujját nem tudom elvenni, míg a cumit, ha már nagyon sürgető lenne, egyszerűen(?) el lehetne kobozni a gyerektől.
Azóta utánanéztem, és 4 éves korig nem jelent veszélyt az ujjszopás a fogsorra. Vannak olyan szakvélemények, amik egészen 6 éves korig veszélytelennek tartják, mivel a maradandó fogak kibújásához kötik a problémákat. Tehát van még egy kis időnk leszokni, egy kicsit megnyugodtam. Azonban míg a cuminál lenne opciónk végszükség esetére, az ujjszopásnál csak ráhatni és ügyeskedni lehet majd.
Szóval most - ezzel a kicsit aggasztó bizonytalansággal a háttérben - már nem állok olyan határozottan az ujjszopás oldalán, mint eddig. Ha most kezdeném, nem biztos, hogy ezt választanám.
Egyáltalán lehet választani? Biztos, hogy az ujjszopásra hajlamos gyerek megelégszik a cumival?
Na de mindegy is, ez a hajó lényegében már elment. Igaz, a harmadiknak még szájába nyomhatnám majd a cumit, de valószínűleg maradunk a megszokott módszernél. Reméljük ez is genetika, és örökölték az ujjszopásra nem deformálódó fogsort…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése