"A lányok hamarabb beszélnek"

Vannak nagy törvényszerűségek a babák, kisgyerekek fejlődésével kapcsolatban, amiket az emberek csípőből nyomnak. Például: A lányok hamarabb kezdenek el beszélni. A második (többedik) gyerek is hamarabb kezdi, mint az elsőszülött.
Azzal tisztában voltam, hogy folyton fecsegő elsőszülött fiamat nem lesz könnyű beelőzni, de abban szinte biztos voltam, hogy ha ez mind igaz, lányom esetében is számíthatunk hasonló időzítésre.

 Jaj, de jó volt annak idején, mikor fiamat végre elkezdtük érteni! Mikor már lehetett tudni mit akar, és magunk mögött hagytuk a nyögdécseléssel kísért, mutogatással tarkított, idegőrlő barkóba játszmák idejét. Nagyfiam 1 éves sem volt, mikor megszólalt, és másfél évesen már tőmondatokban lehetett vele kommunikálni, nyugodtan mondhatom: beszélgetni.

Másodszülött lányom most 19 hónapos, és számunkra is érthető szókincse legfeljebb 10 szóra korlátozódik. Szépen, tisztán mondja, hogy „igen”, de még nem egészen használja következetesen. Ez a szó viszont még így is a leghasznosabb verbális tudása picikénknek. Mondja, hogy „apa”, de én is „apa” vagyok, a nagyszülők is, húgom is, és a nagyfiam is. Időnként, a nagyszülők környezetében előjön néhány véletlenszerű „papa” is. Tökéletesen ejti és használja a „béka”, az „arra” és pár napja a „kérem” szavakat. Szintén következetes a „kaka(s)” szóval kapcsolatban, és két napja már nevén nevezi a „kaki”-t is.

Hát itt tartunk. Az első csodaszép „igen” nem sokkal 1 éves kora után hagyta el a száját, abba a hitbe ringatva minket, hogy elindultunk ugyanazon az úton, amin annakidején fiacskánkkal. Aztán jött az „apa”, és kb. 3 hónapig nem volt új szó. Érdekes, hogy néha mennyire az előítéletek ellen alakulnak a dolgok.

Képek forrásai:
www.annpleshettemurphy.com
www.inhabitots.com