Imádok utazni! A gyerekek érkezése óta azonban nagyságrendekkel bonyolultabb procedúrává duzzadtak az üdülések. A „bepakolok egy hátizsákba, és mehetünk” életérzés a múlté. A „majd ott keresünk valami szállást, ha megérkeztünk” pedig egyenesen sci-fi kategória.
Na, de utaznom kell, úgyhogy utazunk így is. Több napos rákészüléssel, alaposan megtervezve, burjánzó csomagrengeteggel, de utazunk.
Na, de utaznom kell, úgyhogy utazunk így is. Több napos rákészüléssel, alaposan megtervezve, burjánzó csomagrengeteggel, de utazunk.
A lentiekben összefoglalom, milyen aranyszabályokat állítottam fel magamnak, amiktől ezek a kiruccanások a lehető legélvezetesebbekké tehetők. Avagy:
Hogyan tudunk gyerekekkel utazva kikapcsolódni? Ezek itt az optimális esetre vonatkoznak, ritka, hogy ezekből minden kivitelezhető legyen, de törekszünk rá.
1. Mikortól?
Úgy értem szülés után mennyi idővel érdemes először utazni. Én fél évig csak szoptattam, úgyhogy addig értelmetlen lett volna. Csak azért, hogy más helyszínen szoptassak 3-4 óránként? Ha már a délelőtti, délutáni etetéseket kiváltottuk, érdemes lehet elkezdeni tervezgetni.
Én nem bírom ki a baba 1 éves koráig (mindkettőnél kb. addig szoptattam), de be kell lássam, igazából akkortól kezdenek megint élvezetesek lenni az üdülések, amikor már magam mögött hagytam a szoptatás alatti kimerültséget. Addig csak olyan visszafogott, regeneráló, szanatóriumi ellátás jellegű dolognak van értelme. Mikor babánk már csak reggel és este szopizott, akkor pl. elmentünk szüleimmel Sárvárra, ahol férjemmel az összes pihenőidőnk 80%-át a szobánkban töltöttük alvással vagy filmnézéssel. Szuper volt!
Erőltettem korábban a Mecsekben egy városnézős, kirándulós üdülést is mikor még napközben is szoptattam, de nem esett jól. Akkor ott nagyon örültem, hogy „hú, de nagyon kimozdultunk”, de aztán minden mászkálós napon túlságosan elfáradtam, és nem jólesően.
2. Időtartam
Mármint az egész vakációé. Mi 1 hétre szoktunk menni. Jó lenne ha meg tudnánk oldani valamikor 2 hétre is, de eddig ez sosem jött össze. 1 hétnél rövidebb ideig viszont semmiképpen sem érdemes szerintem. Akkor aránytalanul sok időt venne igénybe az összekészülés, oda- vissza utazás, kipakolás magához az üdülés részhez képest. Nem érné meg.
3. Útitársak
Mi egy ideje már csak nagyszülői kísérettel utazunk. Próbálkoztunk párszor magunk, de talán még fáradtabban jöttünk haza, mint ahogy indultunk. Az biztos, hogy cseppet sem pihentebben. Így viszont az egy hét alatt van mondjuk 2 nap, mikor napközben férjemmel kettesben barangolunk - vagy csak pihenünk a csendes szobánkban. Két napot kapnak a nagyszülők is kettesben, a többi napon pedig mindannyian együtt kirándulgatunk, strandolunk stb. Elmondhatatlanul könnyebb így: ténylegesen üdítő.
4. Úticél
Legyen közel! Ezt az alapszabályt megszegem időnként, nagy szerelmem ugyanis Erdély, ahová azért 2 évente így is muszáj eljutnom. 9 órás autóút…
De ezen kívül igyekszünk mindig közeli úticélt választani. Ezalatt azt értem, hogy 2 de maximum 3 órán belül elérhető legyen.
5. Jármű
Csak kocsival! Voltunk egyszer repülővel, mikor a nagy 1 éves volt. Túl lehetett élni, de nem vágyom újra az élményre. Pedig korábban nagyon szerettem repülni!
Az autóval való utazás elvitathatatlan előnyei közé tartozik (vonattal, busszal satöbbivel szemben), hogy akkor és ott állunk meg, amikor és ahol akarunk: pisilni, enni, inni, kinyújtóztatni a lábakat. Az autósülésben viszonylag kényelmesen tud aludni mindkét gyerek. Jó sok csomagot tudunk magunkkal vinni. Na, és persze saját kocsival az üdülés alatt is sokkal mobilisabbak vagyunk.
6. Szállás
Na ez az a rész, ahol nagyok az elvárások és elég sok van ahhoz, hogy komolyan megszűrjék az elérhető szálláslehetőségeket, ráadásul az anyagi korlátok is komolyan közbeszólnak. Lássuk hát a vágyaim netovábbját:
- A nagyszülőknek külön szoba/apartman. Ha ők vigyáznak a gyerekekre, akkor mi nyugodtan aludhassunk is akár egész nap zavartalanul. (Praktikusan úgy, hogy arra a napra szobát cserélünk.)
- Ha nem lenne lehetőség "saját" gyerekvigyázót magunkkal vinni, akkor kritikus fontosságú lenne, hogy legyen baba- kisgyermek- illetve gyermekfelügyelet valami elfogadható játszóházzal, játszószobával, rendes foglalkozással, hogy minimális lelkiismeretfurdalással tudjunk pár órát az aprónép nélkül, neadjisten kettesben tölteni.
- Ha nem lenne lehetőség "saját" gyerekvigyázót magunkkal vinni, akkor kritikus fontosságú lenne, hogy legyen baba- kisgyermek- illetve gyermekfelügyelet valami elfogadható játszóházzal, játszószobával, rendes foglalkozással, hogy minimális lelkiismeretfurdalással tudjunk pár órát az aprónép nélkül, neadjisten kettesben tölteni.
- A lakrészünkön legyen külön szoba a gyerekeknek. (Ebből nem engedek.)
- Legyen ellátás. A lényeg, hogy ne kelljen se főznünk, se mosogatnunk stb. Anyósom kifejezetten örömét leli abban, ha főzhet, mosogathat ránk, úgyhogy velük pl. simán belefér, hogy vendégházban szállunk meg, és ő főz ránk.
- Előny, ha van konyha, de legalább hűtő- és lehetőleg mikró-használat, hogy tudjunk ételt tárolni, melegíteni. Teljes ellátást ugyanis nem szoktunk kérni még akkor sem, ha nem főz közülünk senki. Félpanzió elég és az ebédet megoldjuk szendvicsekkel. A mikró a bébiétel miatt kell (bár lehet persze vinni a bébiétel melegítőt is), és egy időben fiacskám minden napot egy pohár meleg tejjel nyitott és zárt, amit vittünk magunkkal, mert csak a házi tejet volt hajlandó meginni.
- A szálláshoz nagyon közel legyen valami, ami leköti a gyerekeket. Voltunk már tó közelében, arborétum mellett, de egy jó nagy játszótér is megteszi. A lényeg, hogy ne kelljen ahhoz autóba ülni, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Tihanyban pl. a városnéző kisvonat megállója volt sétálótávolságban. Anyósomék minden gyerekekkel töltött napon legalább egyszer megvonatoztatták őket, a picik imádták!
- További nagy előny, ha a tervbe vett nevezetességek is gyalogló távolságban vannak, hogy ne kelljen folyton bepakolni a csapatot a kocsiba ahhoz, hogy megnézzünk valamit.
- Még mindig a látnivalóknál maradva, fontos, olyan helyre menni, hogy mindenkinek jusson valami. Leginkább persze arra kell figyelnem, hogy a gyerekeket lekössék a helyek, ahová elcipeljük őket. Ez utóbbit a legnehezebb előre látni, mert a 3 éves fiamat a legváratlanabb dolgok untatják és érdeklik. Az mondjuk szinte biztosra vehető, hogy egy bútorkiállítás, ahol minden elérhető, de semmihez sem szabad hozzányúlni, nem jó ötlet. Ellenben pl. voltunk már olyan helytörténeti kiállításon vele még kisebb korában, ahonnan alig bírtuk elrángatni, annyira tetszett neki. Erre varjak gombot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése